A természetes higiéniában az a legszebb, hogy lehetővé teszi a testsúly fölötti ellenőrzés kézben tartását, mert erre alkalmas, hasznos eszközökkel tud szolgálni. Ezeknek az eszközöknek egy része velünk született: józanész, ösztönök, logika, érvelés, gondolkodás és következtetés. Ezek a beépített eszközök létfontosságúak, de ilyen, vagy olyan okból az élet során egyre kevésbé és kevésbé támaszkodunk ezekre a tulajdonságokra. Számon se tudom tartani, hányszor hallottam már az alábbiakat olyan emberek szájából, akik épp akkor hallgatták meg valamilyen jelenség természetes higiénia szerinti magyarázatát: "Hát, mindig volt egy olyan érzésem, hogy ennek valahogy így kellene lennie, de..." Az ösztönük súgott valamit nekik, de valamilyen külső nyomás ettől eltérő cselekedetre vette rá őket. Az idők folyamán egyre kevésbé és kevésbé figyeltek megérzéseikre, míg végül egyáltalán nem törődtek velük. Nagyon sok olyan példát találhatnak majd ebben a könyvben, amelyek azt mutatják be, hogyan lehet a józan észt, az ösztönöket és a logikát a testsúly befolyásolására felhasználni.

Az emberi test természetes ciklusai

Miféle ciklusokról van itt tulajdonképpen szó? A legtöbb ember a létezésükről sem tud! Mégis, ezeket az élettani ciklusokat már behatóan tanulmányozták, nevezetesen a svéd tudós, Are Waerland, aztán T.C. Fry az amerikai egészségügyi tudományok főiskolájáról.

Ezek a ciklusok a szervezet egészen nyilvánvaló szerepeire épülnek. A lehető legegyszerűbben kifejezve: mindennap veszünk magunkhoz élelmiszereket, azaz táplálkozunk (fölvétel), ezen ételeknek hasznosítható része szervezetünkbe fölszívódik, és ott fölhasználódik, asszimilálódik (beépülés), és végül megszabadulunk attól a résztől, amelyet nem használtunk fel (kiválasztás). Noha bizonyos mértékben a felsorolt életműködések mindegyike állandóan folyamatban van, de azért fölváltva mindegyik hangsúlyosabbá válik a többinél a nap bizonyos óráiban.

Déltől este 8-ig -FÖLVÉTEL (evés és emésztés); este 8-tól reggel 4-ig -BEÉPÜLÉS (fölszívódás és fölhasználás); reggel 4-től délig - KIVÁLASZTÁS (a szervezet melléktermékeinek és az étel salakanyagainak eltávolítása a testből).

Testünk ciklusai számunkra is láthatóvá válnak, ha egyszerűen csak figyelemmel kísérjük szervezetünket működés közben. Magától értetődő, hogy ébrenlétünk órái alatt táplálkozunk (fölvétel), és ha elhagyjuk az étkezést, akkor a nap folyamán éhségünk egyre magasabbra hág. Mikor alszunk és testünknek semmi más lényegesebb feladata nincs, akkor beépíti, asszimilálja mindazt, amit fölvett a nap folyamán. Amikor az első, mély, sóhajtó lélegzetet vesszük a reggeli ébredés után, akkor még valószínűleg érezzük a nyelvünkön a lepedéket, mert szervezetünk a kellős közepén tart azon anyagok - testünk salakanyagainak - kiválasztásában, amelyeket nem tudott hasznosítani.

Észrevették-e már, hogy mi történik, ha este későn esznek? Hogy érzik magukat másnap reggel? Ébredéskor kábult, ingatag érzés lesz úrrá önökön, "rozogák" lesznek, mivel akadályozva volt a beépülés folyamata, amely csak az után kezdődhet el, hogy a táplálék elhagyta a gyomrot. Élettanilag testünk kora este kívánja az ételt, hogy még legalább három óra eltelhessen, az az idő, ami ahhoz szükséges, hogy a táplálék elhagyja a gyomrot, és a beépülés ciklusa idejében elkezdődhessen. De mivel az étel a késői vacsora miatt még nincs megemésztve, ezért az még nem áll készen a fölszívódásra. Megnyújtottuk a fölvétel ciklusát, saját határain messze túl, ezzel eltoltuk a beépítés ciklusát abba az időszakaszba, amikor a szervezet már a kiválasztással szeretne foglalkozni. A szabályos, nyolcórás ciklusváltás ezzel fölborult, a test természetes tevékenysége meghiúsult; így aztán "rozogán" ébredünk. Ugyanígy, ha kihagyunk egy reggelit, délig valószínűleg valahogy elleszünk, mert a szervezet a kiválasztással van elfoglalva, és nem akar mindenáron táplálkozni. De azért délután is éhen maradni minden bizonnyal elég kényelmetlen lenne, mivel a test már a fölvétel ciklusába lépett, készen állva a táplálék befogadására.

A magas víztartalmú táplálék elve

Az élet egyik elengedhetetlen előfeltétele a víz, a táplálékkal és a levegővel egyetemben. A születéstől fogva egészen addig, míg el nem távozunk az árnyékvilágból, életünk fönntartásához testünk ösztönösen megköveteli a táplálékot, a levegőt, és a vizet. Tudjuk, mi történik egy növénnyel, ha nem jut nedvességhez. Elsorvad és elpusztul. Ugyanez történne a testünkkel is, ha megfosztanánk a víztől. A víz fontossága tehát világos.

Mire is gondolok, amikor magas víztartalmú táplálékról beszélek? Vegyük figyelembe, hogy olyan bolygón élünk, amelynek több mint 70 százaléka víz. Ha a Holdról tekintenénk le a Földre, akkor azt látnánk, hogy a bolygó felszínének 71 százaléka víz. A másik 29 százalék szárazföld. Világunk minden része, mint cseppben a tenger, ezt tükrözi. Ha bolygónkat mélyrehatóbban vizsgálva eljutunk az emlősök osztályáig, azt látjuk, hogy testünknek legalább 70 százaléka víz! Nagyon nehezen tudtam elhinni, amikor ezt először meghallottam. Nem látni belőle semmit, és nem is hallani mozgás közben. Mégis, az emberi test 70 százaléka valóban vízből áll. Hadd tegyek föl most egy közérthető kérdést. (És tulajdonképpen ezt teszi a természetes higiénia is, velünk született józan eszünkre hivatkozva.) Ha a Föld nevű bolygó 70 százaléka víz, és ettől a vízmennyiségtől függ az élet fennmaradása, továbbá, ha az emberi test 70 százaléka is víz, akkor nem tűnik-e ésszerűnek, hogy, ha mindig jó erőben akarjuk a testünket fönntartani, olyan étrendben kell élni, amelynek szintén 70 százaléka víz?

Két, rendkívül fontos oka van annak, hogy miért is van erre a vízre oly nagy szükségünk, és ez a két ok egyúttal azt is megmagyarázza, miért nem lehet ivóvízzel kiegyenlíteni ezt a számlát. Ez a két jó ok a tápláléktovábbítás, és a szervezet kitisztítása. A víz szállítja ugyanis az ételben lévő tápanyagokat a test mindegyik sejtjéhez és visszaútján magával viszi a mérgező melléktermékeket.

Meg tudnánk mondani, hogy ebben az országban mi az, amit nem mosunk és tisztítunk rendszeresen? A testünk belsejét! Úgy élünk és úgy eszünk, hogy soha nem tesszük lehetővé testünk számára a kellő megtisztulást, és ez az oka, hogy az ország 62 százaléka túlsúlyos. Ez alapvetően járul hozzá ahhoz a tényhez is, hogy az országban minden négy ember közül három az élete folyamán megbetegszik valamilyen fajta szívbetegségben, vagy rákban. Kívülről mossák a testüket, de belülről, ami sokkal fontosabb, nem mossák. Olyan emberekről beszélek, akik évtizedeket, egy EGÉSZ ÉLETET leélnek anélkül, hogy valaha is megtennék azt, ami szükséges lenne a szervezeten belüli mérgező maradékok kimosására. Ehhez ugyanis az egyetlen mód a magas víztartalmú ételek fogyasztása. Ivóvíz nem alkalmas erre, mert nem tartalmazza a szükséges enzimeket és más életfenntartó anyagokat, de a zöldségben, gyümölcsben lévő víz annál inkább! TESTÜNK MINDHÁROM TERMÉSZETES CIKLUSA AKKOR MŰKÖDIK LEGKÖNNYEBBEN? HA EZT A FAJTA VIZET RENDSZERESEN MEGKAPJA.
Furcsa, hogy mindennapi étkezési szokásaink nem tisztítják, hanem szennyezik szervezetünket. Úgy eszünk, mintha szándékosan el akarnánk dugítani. De többé már nem akarunk eltömődni, mert minél jobban bedugulunk, annál inkább szaporodik a súlyunk, annál nehezebb lesz ettől a túlsúlytól megszabadulni. Mostantól kezdve, amikor egy étkezés kezdete előtt a tányéron az előttünk lévő, elfogyasztandó ételre tekintünk, cselekedjünk így - nézzük meg a tányéron az ételt, amelyet hamarosan magunkhoz veszünk, és tegyük föl magunknak a következő egyszerű kérdést: "Ez az étel, amelyet most saját, csodálatraméltó, rendkívüli képességekkel megáldott testembe be akarok juttatni, vajon megtisztít-e, vagy el fog tömíteni?" Vagy másként kifejezve: "Vajon az előttem álló étkezés többségében zöldség és gyümölcs?" Ezek nagyon fontos kérdések, amelyeket rendszeresen meg kell kérdezni magunktól.

Az ételek megfelelő társításának elve

Az ételtársítás tana ezt állítja: AZ EMBERI TEST NEM TERVEZTETETT ARRA, HOGY A GYOMORBAN EGYSZERRE EGYNÉL TÖBB SŰRÍTETT ÉTELFÉLESÉGET EMÉSSZEN. Ez nagyon egyszerű, de fontos kijelentés. Emlékezzünk csak, mit is jelent a sűrített étel: MINDEN TÁPLÁLÉK SŰRÍTETT, AMI NEM ZÖLDSÉG VAGY GYÜMÖLCS. Az ételek megfelelő társításának tana csupán azt mondja ki, hogy mivel az emberi gyomor képtelen egyszerre egynél több sűrített ételt emészteni, azért nekünk nem lenne szabad egyszerre egynél több sűrített ételféleséget fogyasztanunk. Hát ilyen egyszerű ez.
Minden emlős faj sajátos emésztőrendszerrel bír, amely élettanilag hozzáidomult egy sajátságos étrendhez - kezdve az oroszlánnal, amelynek emésztőcsatornája nagyjából tizenkét lán (3,66m) hosszú, egészen a zsiráfig, amelynek emésztő szakasza körülbelül kettőszáznyolcvan láb (85,34m)! A földön vannak húsevő, növényevő, mindenevő, fűevő és gyümölcsevő állatok. Vitáznak arról, hogy az emberi faj miféle emésztőrendszerrel bírhat, de egy valami bizonyos: az ember nem rendelkezhet a fent felsorolt emésztőrendszer-féleségek MINDEGYIKÉVEL. Mégis, az emberek egyaránt fogyasztanak az oroszlán, a zsiráf, a disznó, a ló és a majom ételeiből is. És nemcsak arról van szó, hogy összeválogatunk valamennyi itteni állat igencsak különböző étrendjéből, de ráadásul mindezt egy-egy étkezésen belül! Ez aztán óriási terhet ró emésztőrendszerünkre, mérgező maradékok fölhalmozódását okozza a szervezeten belül, és óriási mennyiségű energiát herdál el.

Szeretném tudni, ettek-e már húst krumplival együtt? Halat rizzsel? Csirkét galuskával? Tojást pirítóssal? Sajtot kenyérrel? Müzlit tejjel? Erre azt mondják: "Hé, álljunk csak meg egy pillanatra, akkor mi fog maradni?" Nem kell aggódni, marad elég. Ahhoz mit szólnak, ha azt mondom, hogy ezek a gyakori társítások nem válnak a javunkra, és garantálják, hogy sem karcsúak nem leszünk, sem annyi energiánk nem lesz, mint szeretnénk? Sőt ezeket a sajátos párosításokat rendszeresen fogyasztva biztosítható, nem is lesz meg soha az óhajtott mennyiségű energia.

Egyeseknek talán eszébe juthat azt mondani: "Várjunk csak egy pillanatra! A krumpli - az zöldség!" Ez igaz, a burgonya zöldségféle. Beleharapva egy nyers krumpliba, s azt szépen megrágva magas víztartalmú étel jutna a gyomrunkba. De hogyha egyszer megsült, rághatjuk állkapcsunk zsibbadtáig, akkor se válik vízzé. Ha egyszer megsült, akkor már süthetjük, a krumpliban lévő víz nagy része eltávozott, így az már nagyon is besűrűsödött, keményítős lett. Ez a tömény keményítő kerül a gyomorba, a sült hússal együtt. A keményítő lebontásához nem savas, hanem lúgos kémhatású emésztőnedvre van szükség. Aki valaha tanult vegytant, az tudja, hogy mi történik a sav és a lúg kölcsönhatásakor; igen semlegesítik egymást.

Tehát elfogyasztottak egy marhasültet burgonyával, ez a kettő bejutott a gyomorba, s a lebontásukhoz szükséges emésztőnedvek épp most semlegesítették egymást. Mi fog ezzel az étellel történni? Testünk, amely végtelenül okos, rögtön felfogja a vészhelyzetet, mert a test számára a fontossági sorrendben az egyes számú feladat az étel megemésztése. A szervezet szabályosan zavarba jön. További emésztőnedveket kell kiválasztania.  Ez időt, és energiát igényel, de aztán az újabb emésztőnedvek is belekerülnek a gyomorba. És mi történik? Megint semlegesítődnek. A test most már tényleg teljesítőképessége határához ért. Még több energiára lesz szüksége, hogy még több nedvet juttasson a gyomorba. Ezen folyamatok közben szép hosszú idő eltelik. Tulajdonképpen órák múlnak el, amíg a szervezet megtermeli mindezeket az emésztőnedveket. Újabb emésztőnedvek választódnak ki a gyomorban, miközben mi gyomorégést, rossz emésztést érzünk. Azután ez az étel, ami végülis nem lett rendesen megemésztve, egyszerűen eltávolítódik a gyomorból az emésztőszervek perisztaltikus mozgásának hatására. Ez az emésztetlen étel bekényszerül tehát a bélbe, miután a gyomorban pár óráig föl volt tartóztatva. Mintha azt mondaná a gyomor: "Nesze, most már foglalkozz te is egy kicsit vele!"

Fontos lenne megérteni, hogy mi is történt pontosan. A fehérje nagy része romlani kezdett, oszlásnak indult, amíg oly sok időt a gyomorban töltött. A szénhidrát nagyobb része is elkezdett erjedni. Márpedig az erjedt, romlott anyagok azok, melyeket az emberi szervezet semmilyen körülmények között sem képes hasznosítani. Az ilyen behatásoknak kitett táplálékot nem lehet egészséges sejtekbe beépíteni. Romlott, vagy erjedt ételek mérgező savakat választanak ki a testen belül. A rothadás és erjedés miatt gáz, fölfújódás, még erősebb gyomorégés, savtúltengés támad.
S mivel itt van az erjedés, a bomlás, és az ezekből származó savak, ezért ilyenkor a gyomorban valójában összevisszaságban keverednek a tönkrement, rothadó, bűzt árasztó ételek. Gondolom, nem hangzik túl vonzónak, és noha nem is akarok alpári lenni - de valósághű annál inkább - bizony pontosan ilyen a helyzet a szervezetben. Az étel a gyomorban várakozásra kényszerül, ott nem tud emésztődni, és a szó szoros értelmében rothadni kezd. A tápanyagok, amelyek esetleg benne voltak, kárba mennek. Hosszú ideig a gyomorban tartózkodnak, miközben a szervezet hihetetlen mennyiségű energiát használ föl. Az után az étel a belekbe kényszerül, ahol mintegy harminclábnyi (9.14 m) hosszú emésztőszakaszon kell végighaladnia. Képzeljük el, próbáljuk képszerűen megjeleníteni magunknak! Harminclábnyi bél arra kényszerítve, hogy ezzel a rothadó étellel foglalkozzon. Hát ezért fáradt az ember egy ilyen étkezés után. Ezért nincs az embernek elég energiája. Ez az étel vagy nyolc órát várakozással tölthet, csak hogy a gyomorból kijusson, és további húszat-negyvenet ahhoz, hogy végighaladjon a beleken.

A megfelelő ételtársítás elve egyszerűen ezt sugalmazza: Nem akarunk energiát vesztegetni. Nem akarjuk, hogy az étel nyolc órán keresztül álldogáljon a gyomorban, és további húsz órán keresztül bűzösítse a beleket. Igazából azt szeretnénk, hogy a gyomorba került, és abban bennlévő étel körülbelül három órát töltsön ott, megromlás nélkül, erjedés nélkül, gázfejlődés nélkül, fölfúvódás nélkül, gyomorégés nélkül, gyógyszerelést kívánó savtúltengés nélkül. A tápcsatornán gyorsan és hatékonyan átvonuló ételre vágyunk. Ez úgy biztosítható, hogy egyszerre csak egy tömény ételféleséget eszünk, nem kettőt. Két tömény ételfajta egyidejű fogyasztása a táplálék megromlásához vezethet, és romlott eledel NEM KÉPES BEÉPÜLNI A SZERVEZETBE! Az ételek nem megfelelő társítása durván beavatkozik a beépülés és a kiválasztás ciklusaiba.

Az összes ilyen baj elkerülésére van egy nagyon egyszerű mód. Ha szeretnénk egy szelet sültet, egy darab halat, vagy csirkét, ám legyen! Csak arra kell vigyázni, ha húsételt veszünk, az legyen az egyetlen tömény étel annál az étkezésnél. Eszerint tehát nem ehetünk hozzá egy másik sűrített ételfajtát. Se krumplit, se rizst, se galuskát, se sajtot, se kenyeret, viszont együnk hozzá nagy természetes víztartalmú fogást. Más szóval a szelet sült mellé együnk valamilyen zöldséget, mondjuk például brokkolit, vagy cukkinit. Lehet ez bármilyen zöldség, ami kedvünkre van. Vegyük figyelembe, hogy a zöldségek nem kívánnak sajátságos, specifikus emésztőnedveket. Lebontódnak akár semleges, akár savas, akár lúgos közegben is. Mondjuk, gyengén megpárolunk, vagy kevergetés közben megpirítunk, vagy hirtelen kisütve készítünk el némi brokkolit és cukkinit, már ahogyan szeretjük azt a zöldséget. (Emlékezzünk rá, hogy minél tovább tart az elkészítése, annál több életet és víztartalmat főzünk ki az ételből.) Elkészítjük tehát a zöldséget, és a sült meg a zöldség mellé megeszünk még egy vegyes salátát. Egy ilyen étkezés után aligha marad éhes bárki is, igaz-e? Hát persze, hogy igaz!

Az ételek alkalmas társítását bemutatva azt is javasoljuk, hogy változtassuk meg néhány étkezési szokásunkat. Ezek egyáltalán nem olyanok, ami miatt mindent a feje tetejére kellene állítani. Inkább olyasmi, amit célszerű lehetőleg a legnagyobb mértékben betartani, de mindenkinek a saját, de mindenkinek saját mércéje szerinti lépésekben. Persze minél inkább betartjuk, annál nagyobb lesz a siker. Ha gyakrabban követjük, hamarabb tudunk megszabadulni felesleges kilóinktól. Látható már, hogy milyen egyszerű ismeretek ezek? Mert miről is van szó itt? Egy újféle étkezésmódról. Nyilvánvaló, hogy szükségünk van rá! A legutóbbi, mintegy száz év étkezési szokásai juttatták oda országunkat, hogy a lakosságnak több mint a fele súlyproblémával küszködik. Sohasem tanítottak meg minket testünk megfelelő táplálására. Belátható, hogy az általánosan és örökösen emlegetett felfogás - a négyféle ételcsoport - elmélet - nem vált be. Ez régimódi, hatástalan étkezési elv. Tudom, hogy a négyféle ételcsoport-elmélet hosszú éveken keresztül a táplálkozástudomány evangéliumának számított, de az ellene szóló bizonyítékokkal nap, mint nap szembe kell néznünk. Nem vált be, amit az a tény tesz nyilvánvalóvá, hogy országunkban oly sok beteg és túlsúlyos ember él.

Feltétlenül el kell kezdeni saját emésztésünk korlátait tiszteletben tartani. Energiát kell szabaddá tenni a mérgező testünkből való eltávolításához. Az emésztőcsatorna munkája több energiát és föl, mint a test bármely más tevékenysége. Az ételek megfelelő társítása szabadítja föl az energiát ahhoz, hogy a szervezet méregtelenítési munkáját elláthassa. És az benne a gyönyörű, hogy közben nem kell éhezni.


Forrás: Harvey és Marilyn Diamond - Mit-Mikor-Mivel? Test Kontroll életerő életfogytig

főoldal | a lap tetejére

Mit is igyunk?
- A víz
- Amit érdemes tudni a teáról
- Gyógynövények
Diagnoszikai vizsgálatok és árak
- Voll diagnosztika
- Vércseppanalízis
- Zeppelés
- Árak
Tea
- Tea történelem
- Tea élettani hatásai
- Teaszokások
De Luna csokoládébolt
De Luna teázó
Henna
Asztrológia
Egészséges tápálkozás
Masszázs